Védd magad, avagy egy szatír végnapjai

Felnőtt szoba

VÉDD MAGAD, AVAGY EGY SZATÍR VÉGNAPJAI

Gréti a nappaliban ücsörgött a parketten. Mindig így szokta, ha éjszakai műszakból jött haza. Mikor még újoncként dolgozott a gyárban, gyakran megesett vele, hogy a kanapén az újságot olvasgatva lecsapott rá az álomkór és koppanásra riadt a földön. A kék-zöld foltok pedig suttogásra ingerelték munkatársait. Ő persze csak huncutul kacsintott a pikirt megjegyzésekre. Nem volt az a pénz, hogy elárulta volna a tényt, lezuhant az ágyról. Tehát maradt a parketta, a biztos pont. Lábait elképzelhetetlen módon csomagolta teste alá. Ölében a napi hirdetési újsággal kávéját szürcsölgette.

Bádogost keresett, mert az emeleti konyha felett rogyadozó eresz megadta magát és minden esőzésnél önként szolgáltatta a felmosóvizet az ablakon keresztül. És persze mindig akkor, mikor nyitva felejtette az ominózus nyílászárót. Ez persze gyakran megesett, szétszórt személyiség lévén.

Szeme többször elhomályosult, mikor egy narancssárga hirdetés kúszott be csukódó látómezejébe.

Védd meg magad a zaklatóktól!

Nálunk megtanulhatod az apróbb trükköket és az erőszakosabb leszereléseket is!

Hívj bizalommal és néhány nap múlva jelezzük, felvételt nyertél-e csoportunkba!

Mivel esetlensége folytán és szingliként mindenféle afférnak kitett hölgynek tartotta magát, hát igen elgondolkodott a dolgon. Nem sokáig, mert újra érzékelte a homály közelgettét, aztán rajta ütés szerűen kómába zuhant, a forró kávé pedig aljasul ölébe csordogált. Necces volt a dolog, de édesdeden aludt tovább.

Mikor újra sikerült visszahoznia magát az agyhalálból tekintete mesmeg a hirdetésre esett.

Nem teketóriázott, telefont ragadott és tárcsázott, megadta adatait, majd egy füst alatt feltárcsázta az ereszest is, akit felhatalmazott, ha nem volna otthon, nyugodtan végezze munkáját.

És ettől a pillanattól elindult a pokol.

Délutáni bevásárló körútján, midőn egy szexi fürdőruhát próbált, a fülkében egy szőrös kéz nyúlt be, megragadva csupaszon maradt balabbik mellét. Szeme kikerekedett és fülsértő sikoly kíséretében belecsimpaszkodott az őt oltalmazó függönybe, hogy megvédje legintimebb szerveit, de az nyikorogva leszakadt és kegyetlenül lefejelte az őt taperoló kopasz egyént. A dermedt közönség legnagyobb ámulatára szélesen elmosolyodott, felmarkolta ruhadarabjait és emelt fővel egy szál bugyiban, elegánsan távozott az üzletből.

Az esti mozizás sem folyt zavartalanul. A sötét nézőtéren egy tar fejű ipse ült le mellé. Ami persze még nem adott volna okot a következő pillanatban fénysebességgel lezajló történésekre. Csakhogy emberünk arcátlan módon a lány térdére fektette tenyerét.

Nem kellett volna, mert Gréti annyira megijedt, hogy felpattant székéről , ami visszacsapódott felhajtott állapotába és az ott maradt férfias kezet úgy alaposan becsípte. Gréti lélekszakadva, a taperoló pedig zúzott csuklóval távozott a tett színhelyéről.

Hazáig szaladt és már épp nyugalommal töltötte volna el, hogy megpillantotta lakhelye kapuját, mikor kopasz barátunk elé ugrott, neki szorította a kerítésnek és a fülébe suttogta kéjesen:

-Szívesen venném, ha ma te takarnál be!

-Takarjon be téged a hóesés! -szűrte Gréti fogai között.

-Torpedózzunk?- kérdezte álnokul, mert baromira elege volt a manusból és laza, ámde határozott mozdulattal felemelte jobb térdét.

Talált! Süllyedt!

Remegő lábakkal hagyta magára az agonizáló szatírt, de nem érzett lelkiismeret furdalást.

Bebotorkált a házba és utolsó erejével még rázárta az ajtót. Az utána lopakodó kéjenc lábára. Az üvöltést már nem hallotta. Elvágódott az ágyon és kioltotta tudatát.

Másnap reggel mintha rossz álomból ébredt volna. Sajnos be kellett látnia, hogy nem álom volt. Minden jel arra utalt, hogy kegyetlenül leckézteti az élet.

Sebaj! Ruganyos léptekkel felszaladt a konyhába, miközben felbontotta az ajtó alján bedugott borítékot, melyben tudatták vele, hogy ma estére egy bálba hivatalos. Megjelenés szigorúan a helyhez illő ruhában. És hogy gondolatait alaposan elterelje fülébe illesztette a nemhalló készüléket, amin keresztül ezer decibellel érte agyát a Barbie Girl.

Így történhetett, hogy nem jutott el tudatáig a csengetés. Ám a következő pillanatban megállt habos kezében a mosogató szivacs és dermedten nézte, hogy egy létra támaszkodik a nyitott ablak párkányának, majd megjelent egy kopasz fejbúb. Nem tétlenkedett, ütött. Az első keze ügyébe akadó tárggyal. A súlyos serpenyő elkondította a férfi fején az egy órát, minek következtében a fejhez tartozó torokból hörgés szakadt fel és a lajtorja vészesen távolodott a faltól. Gréti lerohant a lépcsőn, kivágta az ajtót és harci üvöltéssel igyekezett újabb csapásokat mérni a szerencsétlen bádogosra.

Szerencsére szeme előbb fixálta az arcot, így magasba emelt kezét sikerült leállítania, de a lendület még megkínálta a szerelő vállát a testes edénnyel.

-Mért nem csengetett? - kérdezte bűnbánóan a lány.

-Csengettem! De nem nyitott ajtót, ezért a megbeszéltek szerint nekiláttam volna az eresz javításának, de maga hideg vérrel ártalmatlanított! - mondta szemrehányóan, miközben egyik kezével rohamosan dudort eresztő fejét, másikkal pedig alélt vállát tapogatta.

Látván a helyzet komolyságát a lány, felrohant a konyhába és segítő szándékkal vezérelve a legnagyobb malacölő késsel tért vissza.

Ezt meglátva a szaki nyakába szedte lábát és sietve távozott.

-Ne menjen el! Csak le akarom nyomni a dudorát!

-Azt már nem! - szólt vissza reszkető hangon és már csak a hűlt helyét jegelhette Gréti.

A nap ezek után szinte eseménytelenül zajlott. Már-már úgy tűnt vége a megpróbáltatásoknak, mikor is eljött a bál ideje.

Gréti magára öltötte legszebb, talpig érő, testhez simuló, méregzöld szatén ruháját. Lábfejére tűsarkú topánt csattintott. Kezében ridiküljével indult el a megadott helyszínre. Séta közben ugyan elgondolkozott, hogy is kerül ő a partiba, de a feladó a Védd magad! hirdetés közzétevője volt, így azt gondolta, most tudatják vele, felvételt nyerhet-e az ominózus csoportba. Mily nemes gesztus! Néha körbe-körbe pillantott, már szinte várta a szatír megjelenését, ám az váratott magára.

Nem sokáig.

A kastély kapuján belépve átnyújtotta meghívóját a teremőrnek majd elvegyült a tömegben.

És akkor meglátta őt. Eltorzult arccal közeledett Gréti felé. Szemében vad düh csillogott. Vajon miért? De ezen nem töprengett sokáig a lány. Gyorsuló léptekkel egy ajtó felé suhant és benyitott. Sötétségbe burkolózva egy tágas táncterem körvonalazódott előtte, középen valamiféle szoborral. Sietve elindult az egyetlen búvóhely a szobor felé ám tűsarkúja csúfos tréfát űzött vele. A tükörsima padlón megcsúszott és hanyag mozdulattal, mint egy korcsolyátlan jégtáncos igyekezett megközelíteni a most már jól kivehető daliás szobor csupaszon meredező nemesb szervét, gondolva úgy sem látja senki e felettébb kínos pillanatot. De hát valamibe csak meg kell kapaszkodnia. Kezei már-már elképzelhetetlen hosszúságúra nyúltak. Ujja hegyével megérintette a kiszemelt célpontot és megmarkolta.

Ekkor megszólalt az űrből a Sors szimfónia és ragyogó fényárba borult a terem.

Gréti csak állt, kezében a hatalmasra faragott szervvel, arca lángvörösre gyulladt és körbe nézett.

És kitört a tapsvihar.

A tömegből előlépett egy jól szituált, kedves úri ember és megszólalt.

Önt Gréti Fortunata ezennel felvesszük a Védd magad csoportba! Oktatónak!