2016. május 15., vasárnap

New York – Drezda - Moszkva... egy éjszaka – a nő (erotikus novella)


Felnőtt szoba

New York – Drezda - Moszkva... egy éjszaka – a nő (erotikus novella)

  Ahogy a gép emelkedett gondolatait rendezgette. A másfél hónappal ezelőtti meghívás az orosz csapathoz nem érte váratlanul. Már jó ideje tervezgeti, hogy visszatér hazájába. Ez a négy év pont elég volt Németországban. Rengeteget tanult, finomította a technikáját, és gyakorolt, gyakorolt, gyakorolt. Megtanult németül, de már hiányzott a hazája és a nyelve. Hogy végre oroszul beszélgethessen az emberekkel.
  Jurijjal, az orosz csapat edzőjével pedig már több mint egy éve ismerik egymást. Ám a szerződése négy évre a német csapathoz kötötte. Most azonban végre átszerződhetett hozzájuk. Az utóbbi, több mint egy hónapot New York-ban töltötte az amerikai bajnokságon. Hokimeccsekre járt. A jegyeket Jurij intézte el neki. Végre nem masszőrként, hanem nézőként, teljesen kikapcsolódva lehetett jelen. Most hazarepül, de Drezdában még eltölt egy éjszakát kedvenc hoteljében, aztán irány Moszkva. Másnap késő délutánra kell az új helyen jelentkeznie. Így még lustálkodni is marad ideje reggel. Kezdte kipihenni a négy év fáradtságát. Ez idő alatt semmi más nem létezett csak a munkája. 35 évesen ideje végre egy kicsit mással is foglalkoznia... Mondjuk önmagával.
  Keresztbe tette lábait. Térdig érő szoknyája látni engedte izmos vádliját. Tudta, mennyire csinos, bár ezt az utóbbi időben nem használta fel. Atyaég, már idejét sem tudja, mikor volt utoljára férfival. Pedig néha nagyon hiányzott neki a szex. Erre a gondolatra megfeszültek a combja, finom nyomást gyakorolva ágyékára. Behuny szeme előtt megjelent egy férfi arca. Egy pillanatra elidőzött az érzetnél.
Aztán elővette tablet-jét és már sokadjára el kezdte olvasni az új csapatról kapott információkat. Jó egyesület és tehetséges fiatalok. Egyedül a támadó center helyéről hiányzott egy igazán jó játékos. De már nem sokáig.
  Abba hagyta az olvasást. Olyan volt, mint ha valaki nézné őt. Ezt mindig megérezte. Lassan hátrafordította fejét és tekintete találkozott a fiatalemberével. A jóvágású, kissé gyermekarcú, kék szemű, barna hajú, céltudatos, de vagány tekintetű fiú szeme mintha vágyat sugárzott volna. Jólesett neki és megbizsergette az érzés, hogy hatással van a férfira. Körben felnyírt, felül tüsi haja még jobban fiatalította. Egy érzéki pillantást és mosolyt küldött felé. A fiú belepirult. Nem akarta kínos helyzetben tartani őt, visszafordult a tablethez és tovább olvasott.
  A sztyuárdesz lépett mellé. Oroszul szólt hozzá és ez megnyugtatta. Végre anyanyelvén beszélhet. Nem véletlenül választotta az Aeroflot légitársaságot. Miután megbeszélték az ebéddel kapcsolatos kívánságait, újra olvashatott tovább. Ám gondolata folyton folyvást elkalandozott... a fiú felé. Néha lopva hátra pillantott, de ő elmerülten tanulmányozott valamit laptopján.
Lassan leszállnak a drezdai repülőtéren, tudatosult benne, mikor elment mellette a fiú és a mosdó felé vette az irányt. Tekintetével követte a sportos test ruganyos lépteit.
- Jó lenne kicsit közelebbről érezni. A szűk folyosón úgysem kerülhetik ki egymást anélkül, hogy egymáshoz ne érjenek. Utána ment. Pont akkor ért oda, mikor már kifelé jött. A fiú kikerülte, de érezte, ahogy hátát alig észrevehetően végig simítja a mellkasa. Elöntötte a vágy, hogy hozzásimuljon, de mire hátra lépett volna, már elment.
Dühös volt magára.
- Nem vagyok én normális! Mi a fenét akarok tőle?
Pedig tudta a választ. Pontosabban érezte... a két combja között.

  A zökkenőmentes landolást tapssal jutalmazta az utazóközönség. Kiérve a terminálból fogott egy taxit és bemondta a szálloda címét. Még látta, ahogy az előtte lévő taxiba beszáll a fiú és elindul. Most tudatosult benne, mennyire vágyik az intimségre, az érintésre, simogatásra. Arra, hogy nőként bánjanak vele. Négy éve nem volt benne része.

  A szálloda az Elba partján volt. A recepciós ismerősként üdvözölte és már adta is az első emeleti, megszokott szobát. Levetkőzött és beállt a forró zuhany alá. Jólesett neki, ahogy a vízcseppek, mint apró tűszúrások a bőrét csipkedték. Izmos testét átdörzsölte a szivaccsal, lemosta magáról a szappant. Betekerte magát a törölközőbe és végig heveredett az ágyon. Eszébe jutott a srác. Maga elé képzelte az izmos alkatot, a kék, vágyakozó szemeket. Megint forróság öntötte el. Széthajtotta magán a törölközőt, felhúzta lábait és jobb kezével combjai közé nyúlt. Ujjaival megsimogatta ágyékát. Megérintette kemény csiklóját és ahogy lejjebb csúsztatta kezét érezte mennyire nedves és forró. De nem így akarta.   Úgy döntött, felöltözik. Izgató és nőies akart lenni. Bordó melltartót és bugyit választott. Majd magára öltötte ugyancsak bordó, félhosszú, testhez simuló, ujjatlan ruháját és elindult az étterembe. Nem volt éhes, de egy kis italra volt szüksége. Ahogy leért körülnézett és a bárpulthoz vette az irányt. Felült a magas székre és rendelt egy pohár sört. Nő létére szerette a német söröket. Már éppen belekortyolt volna, mikor mellé telepedett valaki. Ránézett és az arcáról egy pillanatra meglepetést olvashatott le a fiú. Rámosolygott és kezét nyújtotta.
-Yana Ivanovna Grigorenko
-Jeremy Emerson

  A fiú hangja egyszerre volt nyugtató és felkorbácsoló. A keze és érintése pedig határozott és simogató. Aztán angolul mondott neki valamit. Kérdőn nézett rá.
A fiút a kínos helyzetből a mixer segítette ki. Lefordította az angol szavakat németre.
- Köszönöm, már rendeltem! - mutatott a sörére. Kicsit meglepte, hogy a fiú nem tud németül. Abban biztos volt, hogy oroszul sem.
  Nem bánta, hogy a srác nem érti őt. A szavak úgyis csak félreértést hordoznak.
Csendben ültek egymás mellett. Néha egymásra néztek és mosolyogtak. A háttérben egy nyolcvanas évekbeli andalító zene szólt. Várt. Várta, hogy a fiú kezdeményezzen. Lehet, hogy rosszul olvasta ki a repülőn a szeméből a vágyat? Jobb lesz, ha elmegy. Így csak önmagát gyötri. Felállt, de Jeremy finoman megfogta a karját és a táncparkett felé vezette. Nem ellenkezett. Sőt. Olyan izgalom fogta el, mint egy tinit, mikor az első randin táncra kéri fel a fiú. Jeremy felvette vele a tökéletes tánctartást éreztetve vele, hogy mennyire tiszteli benne a nőt. Nem támadja le, nem sürgeti. De azért ujjai feltűnés nélkül kitapogatják háta minden porcikáját. Mosolygott. Szeretett táncolni és Jeremy nagyon ügyesen vezette őt. Már a harmadik számnál tartottak és képtelen volt tovább tartani magát. Nem érdekelte, mit fog gondolni a fiú. A következő lépésnél egészen közel húzódott hozzá. Combjai közé vette Jeremy combját, összeszorította és neki feszítette az ágyékát. Szíve dörömbölt a mellkasán és vágyakozva a szemébe nézett.
A negyedik táncot már nem várták meg. Külön távoztak az étteremből. Felsétáltak a lépcsőn a szobájához.

  Bezárta a fiú mögött az ajtót. Jóideje várta ezt a pillanatot. Felé fordult, átkarolta a nyakát és türelmetlenül megcsókolta. Mohó nyelve megnyitotta Jeremy ajkait, aki érzékien visszacsókolt. Egészen hozzá simult. A fiú kezei lehúzták a ruha hátán lévő cippzárt. Végre a bőrén érezhette az érintését. Egész teste libabőrös lett a simogatásától, ami már-már követelőző volt és izgató. Kigombolta Jeremy ingét és végigcsókolta a mellkasát a köldökéig. Gyönyörű, izmos hasa volt, ami megfeszült minden izgató érintéstől. Letérdelt elé és kicsatolta nadrágja övét. Finoman szájába vette a fiú lüktető vágyát. Jeremy behunyta a szemét. Csípőjének mozgása elárulta, mennyire gerjesztő, ahogy Yana csinálja. Felemelte a lányt és megfordította, hogy háttal legyen neki. Benyúlt a melltartója alá és nyakát puszilgatta. Yanának ez volt a gyengéje. Minden egyes csók a nyakán egyre közelebb vitte a csúcshoz. Mellbimbói megkeményedtek és ahogy Jeremy magához húzta és benyúlt bugyijába ajkait apró sikolyok hagyták el. Bármelyik pillanatban képes lett volna elélvezni, de tartotta magát, mert magába akarta fogadni a fiút. Jeremy felemelte őt és az ágyra fektette. Lehúzta fehérneműjét és széttárta Yana lábait. Ahogy hozzáért csiklójához a fiú nyelve, majdnem felrobbant. Ezt nem fogja így bírni. Eltolta magától Jeremy fejét és az ágyra húzta. Vonzotta őt ez a fiú. Tetszett neki a az ereje mögött rejlő lágysága és gyöngédsége. Azt is tudta, hogy a gyermeki arc komolyságot palástol. Kényeztetni és izgatni szerette volna, persze nem önzetlenül. Alig bírt lüktető ölével.
  Ahogy a fiú simogatta ajkait, állát és ujjai elindultak, hogy feltérképezze őt, rájött, mit is akar. Őt figyeli. Azt, hogyan reagál, mi az ami jólesik neki. Benne is felébredt a kíváncsiság. Meg akarta ismerni a legizgathatóbb pontjait. Fél óra múlva már úgy szerelmeskedtek, mintha évek óta ismernék egymás testét. Az apró örömök a végletekig felkorbácsolták vágyukat. Nem tudott tovább uralkodni magán. Hátára fordította Jeremyt és fölé térdelt. Megszorította combjaival a csípőjét és nagyon lassan rácsúszott a kemény hímvesszőre. A fiú teljesen magához húzta és nem mozdultak. Becsukta szemét és csak élvezte az eggyé olvadást. Aztán engedett a szorításból és mozogni kezdett. Csak gyorsult és gyorsult. Szinte extázisba kergette magát és Jeremyt. Ez már nem szex volt, hanem tánc. Olyan, amit a sámánok járnak. Olyan, amitől elvész a tudat és helyébe valami mindenséget átölelő repülés kerül. Aminek a végén a tökéletes beteljesedés vár. Innen már nincs visszaút. Hirtelen vágyott rá, hogy a fiú legyen felül, de képtelen volt megszólalni. Nem is kellett. Jeremy, mintha csak kitalálta volna a gondolatát, felült és hátára fektette őt. Feltérdelt, mindezt úgy, hogy nem hagyta el az ölét. Jeremy megemelte Yana csípőjét és mozogni kezdett benne. A lányt már semmi nem érdekelte. Robbanni akart. Megszabadulni az évek alatt felgyűlt energiáktól. Elhomályosuló tekintettel ránézett Jeremyre. Látta az arcán, hogy már őt is csak az ösztönei vezérlik és a következő pillanatban egyszerre szakad fel belőlük a kielégülés hangja. Hüvelye többször önkéntelenül megfeszült és érezte, ahogy a fiú elélvez benne.
  Aztán csak feküdtek egymás mellett. Cirógatták, szinte nyugtatták egymást. Végül begömbölyödött Jeremy öléhez, a fiú átölelt és elaludtak.

  A nap már jócskán az égen ballagott, mire felébredt. Kicsit kábán nyitotta ki szemét és azonnal eszébe jutott az éjszaka. Tökéletes kielégülést és nyugalmat érzett. Körül nézett, de Jeremyt és a ruháit nem látta. Felhívta a recepciót, ahol kérdésére tájékoztatták, hogy a férfi már elindult a repülőtér felé. Jóleső vidámság ragadta magával.
  Összepakolta és levitette bőröndjét a portára. Az ő gépe csak három óra múlva indul Moszkvába. Idejébe még belefért és elment sétálni egyet az Elba partjára. Becsukott szemmel élvezte, ahogy a késő tavaszi napsugarak cirógatják az arcát. Lelkében igyekezett helyére tenni a történteket. Most a munkájára kell koncentrálnia. A többi meg majd megoldódik.

  A jégcsarnok árasztotta magából a hideget. Jólesett neki. Elindult a pálya felé. Volt benne egy kis drukk, de biztos volt magában. Hallotta az edző sípszóját. A játékosok a palánkhoz sorakoztak és levették sisakjukat. Már előre mosolygott. Az első találkozás mindig megdöbbenti a fiúkat, mikor kiderül, hogy női masszőrjük lesz. Aztán persze mindegyikőjük kipróbálja a határokat. Végül egyenrangú félként tekintenek rá, és tisztelik munkáját.

- Fiúk! - szólalt meg kemény hangján az edző. Megérkezett az új masszőrünk. Az egyik legjobb gyúrót sikerült magunkhoz csábítanunk. Orosz, bár az utóbbi négy évben Németországban dolgozott. Kérek mindenkit, hogy ne ítéljetek az első ránézésre! Bemutatom nektek Yana Ivanovna Grigorenkot.
  A sor végén hangos koppanással gurult el egy elejtett sisak. Ekkor ért oda Yana. Hallotta a koppanást, és látta, ahogy egy játékos felemeli a jégről az elejtett fejvédőt. Magában kuncogott. Sorban bemutatkoztak egymásnak. Határozott, erős kézfogása nem hagyott kétséget a játékosokban, hogy jó kezekben lesznek. Végül az utolsó játékos is sorra került. Kicsit zavartnak tűnt, de szeme reménykedést sugárzott.
- Jeremy! Bemutatom neked Yanát. Neki köszönhetjük, hogy most itt vagy velünk. Mikor felkértem, hogy legyen a gyúrónk, elmondtam neki, hogy szükségünk lenne egy jó támadó centerre is. És mivel ő évek óta jéghokisokkal foglalkozik, felajánlotta, hogy körülnéz és megkeresi a hozzánk leginkább idevaló embert. Téged ajánlott és biztos vagyok benne, hogy tökéletes a választása. Úgy tudom, személyesen még nem ismeritek egymást.
  Jeremy kérdően nézett Yanára, akinek tekintete boldogságot tükrözött és ez bizakodással töltötte el a fiút. De a legnagyobb meglepetés akkor érte, mikor a lány kezét nyújtotta felé és tökéletes angolsággal szólalt meg:
- Jeremy! Remélem eredményes lesz az együttműködésünk. És amennyiben elfogadja, szívesen tanítom az orosz nyelvre is!


2016. május 13., péntek

New York – Drezda - Moszkva... egy éjszaka - a férfi (erotikus novella)

Felnőtt szoba!!!!


New York – Drezda - Moszkva... egy éjszaka - a férfi (erotikus novella)



  A repülő szinte észrevétlenül emelkedett a magasba. Jeremy meg is jegyezte magában, hogy mennyire érzi a pilóta ezt a hatalmas monstrumot. Csak a füle dugult be, de ezt már megszokta. Nem először ül repülőn és a legtöbb esetben pont a sport jóvoltából. Három hete jött a megkeresés az orosz menedzsertől, hogy szívesen látnák a jégkorong csapatukban. Jöjjön el, ismerkedjen meg a helyszínnel, a játékosokkal, edzőkkel és a csapat segítőivel. Természetesen az anyagi részét is megtárgyalják, bár az előzetes információk is igen kecsegtetően hangzottak.

  A nap már elhagyta a delelőt, mikor átadta jegyét ellenőrzésre a new york-i repülőtéren és elfoglalta helyét az Aeroflot járatán. Nem kedvelte a hosszú utakat. Zavarta, hogy nem mozoghat kedvére és pihenni sem tudott az utakon. Ezért úgy döntött, hogy az éjszakát Drezdában tölti. Kipihenten akart érkezni Moszkvába, hogy a lehető legjobb benyomást keltse a többiekben.



Szeretett az ablak mellett ülni és nézni az alattuk elsuhanó tájat. Az időjós szerint gyönyörű napos idő várható, így ezt az élményt sem kell majd nélkülöznie. Mellette egy idősebb úr üldögélt. Nem tűnt nyugtalannak. Látszott rajta, nem először ül repülőn. Újságot olvasgatott és a felszolgált üdítőt kortyolgatta.

  Jeremy átnézett az előtte lévő két ülés között és szeme megakadt valakin a másik sorban. A hölgy térdig érő, szűk, drapp kosztüm szoknyát viselt. Csinos, testszínű harisnyába bujtatott lábait keresztbe tette. Lábfején elegáns, barna, magassarkú topán. Elidőzött a látványon, amiben kifejezetten kedvét lelte. Tekintete tovább siklott a nő felsőteste felé. A hosszú ujjú krémszínű blúz alól finom, ám erősnek tűnő kézfej tűnt elő. Ölében egy tablet, melyből valami orosz szöveget olvasott. Jeremy nem tudott oroszul, de a menedzser megnyugtatta, hogy a legtöbben tudnak angolul, meg ha sikerül közös megegyezésre jutniuk, úgyis lesz ideje megismerkednie a nyelvvel. Visszatért a nőhöz. Nyakán, a kontyba feltűzött gesztenyebarna haj alatt, látni vélte az apró pihéket. Nem hordott fülbevalót.

  A férfin átbizsergett egy érzés. 27 éves volt, de komoly kapcsolatot még nem alakított ki senkivel. Voltak barátnői, de eddig egyiket sem tartotta annyira fontosnak, mint a sportot. Hét éves kora óta jéghokizott és mindent ennek rendelt alá. És jó volt. Nagyon jó. Ez a harmadik egyesület, ahová hívták. Szépen haladt előre a sikerek útján. Persze a szexet szerette, de igyekezett távol tartani magát a szerelem érzésétől és eddig sikerült is. Amit most érzett, az is az ösztön volt. A vágy, hogy érezze azt a testet.

  A hölgy hátra fordult, mintha érezné, hogy valaki nézi. Tekintetük találkozott és Jeremy belepirult, de képtelen volt másfelé nézni. Amit látott csak még jobban felizgatta. A sötétbarna szemekből értelem és érzékiség sugárzott. A finom, nem túl vastag ajkak leheletnyi mosolyra húzódtak. Szeme sarkában pedig apró ráncok érzékeltették, hogy már nem huszonéves. A smink alig észrevehető és pont ott és annyit hangsúlyozott ki az arcból, amennyit kellett. Az egész nem volt több pár másodpercnél és a nő, fejét elfordítva, visszatért az olvasáshoz.

  Nem tudta, mi ragadta meg ennyire a hölgyben és igyekezett nem foglalkozni a gondolattal, de újra és újra visszatért hozzá. Ismerte magát. Sosem kezdeményezett. Mindig megvárta, hogy a lányok tegyék meg az első lépést. Most sem akarta másként, de megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett és kívánta őt.

A légikísérő elindult felszolgálni az ebédet. Megállt a nő mellett, aki oroszul kért valamit. Végre a hangját is meghallhatta. Bár egy mukkot sem értett belőle, de nyugodtság, természetesség, kedvesség és... és határozottság áradt belőle. Jeremynek ez volt az egyik gyengéje. Szerette, ha egy nő önálló és határozott. Így nem kellett attól tartania, hogy a nyakába akaszkodik valami fruska. És persze ez a határozottság azt sugallta, hogy az ágyban is pontosan tudja, mit akar. Szerette az ilyen izgató helyzeteket. Azt sem bánta, hogy valószínűleg semmi sem fog kettőjük között történni.

  Az út további részén igyekezett elfoglalni magát. Olvasott, újra átnézte az új csapatról kapott anyagot. Hiányolta, hogy a gyúróról nincs semmi hír, mivel most akarnak váltani. Tudta, hogy a siker egyik legfontosabb záloga egy jó masszőr, aki képes a játékosok izmait annyira átgyúrni, hogy ne szenvedjenek ennek hiányából adódó sérüléseket az edzéseken és a meccseken.

Kinézett az ablakon. A távolban jobbra már felsejlett az Érchegység vonulata. Felállt, hogy kinyújtóztassa végtagjait és elindult a mosdó felé. Ahogy elsuhant a nő mellett, megérezte diszkrét parfümjének illatát. A bizsergés újra végigfutott rajta. Ahogy dolga végeztével kifordult az ajtón szembe találta magát vele. A szűk helyen épp hogy ki tudták kerülni egymást. Mellkasa alig érezhetően, de súrolta a nála talán egy fejjel alacsonyabb nő hátát. Legszívesebben hozzá simult volna, hogy éreztesse vele vágyát, de inkább gyorsan arrébb lépett.

  A zökkenőmentes landolást tapssal jutalmazta az utazóközönség. Kiérve a terminálból fogott egy taxit és bemondta a szálloda címét. A visszapillantó-tükörből látta, ahogy egy másik taxival elsuhan egy izgalmas lehetőség.



  A hotel az Elba partján helyezkedett el. Az erkélyről körbe pillantott az esti fényekben úszó városon. Megéhezett, de nem volt kedve sétálni. Bár ismerte a várost, többször járt itt, most mégis a szálló éttermét választotta. Lezuhanyozott. Izmos testére rövidujjú kék inget és szürke vászonnadrágot húzott. Fiatalon megtanulta az ízléses öltözködést. Szülei sok gondot fordítottak rá, hogy fiuk elsajátítsa az etikettet. Az előszobában belenézett a tükörbe. Szembe vele egy jóvágású, kissé gyermekarcú, kék szemű, barna hajú, céltudatos, de vagány tekintetű fiú állt. Körben felnyírt, felül tüsi haja még jobban fiatalította. Magára kanyarította zakóját és elindult vacsorázni.

  Egy sarokban lévő asztalnál foglalt helyet, szembe a bejárattal. Hét fűszeres hideg mártást rendelt főtt krumplival és kemény tojással. Bár szüksége volt a sok kalóriára de éjszakára nem szerette tele enni magát. A vacsora végeztével Radebergert kortyolgatott, mikor megállt kezében a korsó.

- Ez képtelenség! Ilyen véletlenek nem lehetnek – futott át agyán a gondolat. De mégis. Az ajtóban ott állt a nő a repülőről. Bordó, ujjatlan, testhez simuló, félhosszú ruhában, amiben szinte minden izma szemmel tapintható volt. Haja feltűzve, arcán mosoly. Leült a bárpulthoz.

  Jeremy nem gondolkodott. Még sosem kezdeményezett, de elemi erővel tört rá... érezni akarja! Fogta a sörét és felült mellé. A nő ránézet, de csak egy pillanatra látszott meglepetés az arcán. Rámosolygott a fiúra.

-Yana Ivanovna Grigorenko – nyújtotta kezét.

-Jeremy Emerson - a bőre lágy, de a kézfogása határozott – nyugtázta magában.

-Rendelhetek Önnek valamit? - kérdezte Yanától, aki kérdő tekintettel nézett rá.

A kinos helyzetből a mixer segítette ki őket. Lefordította az angol szavakat németre, amit így már megértett a nő és válaszolt.

-Köszönöm, de már rendeltem – válaszolt németül, alig érezhető orosz akcentussal és a sörére mutatott.

Jeremy nem bánta, hogy nem értik egymást. Beszédre úgysincs szükség ahhoz, amit szeretne.

  Csendben ültek egymás mellett. Néha egymásra néztek és mosolyogtak. A háttérben egy nyolcvanas évekbeli andalító zene szólt. Yana felállt és indulni készült, de Jeremy finoman megfogta a karját és a táncparkett felé irányította. A nő nem ellenkezett és a fiú úgy érezte egy apró zöld jelzést kapott.

Jobb karjával átölelte a derekát, bal tenyerében a lány kézfejét fogta és megtartotta a kellő távolságot. Ujjaival azonban óvatosan feltérképezte a csupa izom hátat. Minden önuralmára szükség volt, hogy ne szorítsa magához, hisz azonnal érezné, hogy micsoda hatással van rá. Nem akarta elriasztani. Kivárt. Már a harmadik számnál tartottak, mikor Yana egész közel húzódott hozzá és a lába a lány combjai közé került, aki megállt, ágyékát neki feszítette és erősen megszorította a combjaival a combját. Mellkasuk olyan közel került egymáshoz, hogy érezte a nő felgyorsult szívverését. A szemében pedig megjelent az a vágy, ami után Jeremy annyira sóvárgott.

Külön távoztak az étteremből, és felsétáltak a lépcsőn az első emeltre, ahol Yana szobája volt.



  Ahogy bezárult mögöttük az ajtó, a lány határozottan átkarolta Jeremy nyakát és megcsókolta. Nyelve türelmetlenül nyitotta meg a fiú ajkait, aki érzékien visszacsókolt. Keze megtalálta a ruha hátán lévő cippzárt. Lehúzta és benyúlt alá. Megőrjítette Yana teste. Sosem ölelt még ilyen erős nőt. A vállairól lefejtette a pántokat és letolta róla a ruhát. Yana sem tétlenkedett. Kigombolta Jeremy ingét, végigcsókolta a mellkasát egészen a köldökéig. Letérdelt elé és kikapcsolta az övet. Teljesen lecsupaszította a fiút. Jeremy behunyta a szemét és élvezte, amit a lány csinál. Csípője önkéntelenül mozgott, de nem akarta, hogy túl gyorsan vége legyen ennek az álomnak. Felemelte a lányt és azzal a mozdulattal megfordította, hogy háttal legyen neki. Benyúlt a melltartója alá és miközben a melleit simogatta apró puszikkal illette a nyakát. Levette a feleslegessé vált ruhadarabot. Bal kezével átkarolta a pocakját, magához húzta, jobb kezét pedig becsúsztatta a bugyijába. Yana ajkait apró sikolyok hagyták el. Érezte mennyire nedves és már képtelen volt tovább várni. Karjaiba vette és az ágyra fektette. Lehúzta a bordó fehérneműt és széttárta Yana lábait. Ő is érezni akarta az ízét. A lány úgy érezte ezt nem fogja sokáig bírni. Eltolta magától Jeremy fejét és az ágyra húzta. Vonzotta őt ez a fiú. Tetszett neki a az ereje mögött rejlő lágysága és gyöngédsége. A gyermeki arc pedig komolyságot palástolt. Kényeztetni és izgatni szerette volna, persze nem önzetlenül. Alig bírt lüktető ölével.

  
 Jeremy igyekezett kicsit lehiggadni. Megcirógatta Yana arcát. Ujjai puhán érintették ajkait, állát. Majd elindultak lefelé, hogy a lány összes titkolt porcikáját feltérképezze és megbizsergesse. A nő rezdüléseit figyelte. Hogy mi az, ami izgatja, ami kellemes neki. Yana szavak nélkül is megértette, mit csinál a fiú és belement a játékba. Fél óra múlva már úgy szerelmeskedtek, mintha évek óta ismernék egymás testét. Az apró örömök a végletekig felkorbácsolták vágyukat. 
  A lány volt az, aki nem bírta tovább. Jeremyt a hátára fordította és fölé térdelt. Csupa izom combjai közé vette a fiú csípőjét, aki egy pillanatra úgy érezte, hogy ebből az ölelésből képtelenség lenne szabadulni... de nem is akart. Yana nagyon lassan ereszkedett egyre lejjebb, míg teljesen magába fogadta Jeremyt. Ő pedig megfogta a lány derekát és még jobban magához húzta. Nem mozdultak. Csak becsukott szemmel átélték ezt az összeolvadást. Aztán engedett a szorítás és lassú ringatózásba kezdtek. Már nem kellett senkinek senkit irányítania. A hangokból, a légzésből, a testek rezdüléseiből érezték, hol tart a másik. Ez több volt, mint egy futó szex. Ez tánc volt, mint a sámánoké, melyben elhomályosul a tudat és az extázis végén eggyé válnak a mindenséggel. Még néhány mozdulat és tudták, már képtelenek lennének megálljt parancsolni az ösztöneiknek.        
  Jeremy ekkor felült, ölében tartva Yanát és a hátára fektette. Feltérdelt, de egy pillanatra sem hagyta el a forró, nedves ölet. Két tenyerével megemelte a lány csípőjét és mozogni kezdett. Egyre gyorsabban és sürgetőbben. Nem érdekelte már őket semmi más, csak hogy azt a hatalmas felgyülemlett energiát végre felszabadítsák. Még egy mozdulat és egyszerre tört fel belőlük a kielégülés hangja. Yana érezte, ahogy Jeremy lüktet benne. A fiúnak pedig gyönyört okozott, ahogy a lány többször megfeszült körülötte.

  Aztán csak feküdtek egymás mellett. Cirógatták, szinte nyugtatták egymást. Végül Yana begömbölyödött Jeremy öléhez, a fiú átölelt és elaludtak.



  Pirkadt, mikor Jeremy megébredt. Nézte Yana kisimult arcát. Nem akarta felébreszteni, de mennie kellett, hogy elérje a Moszkvába induló járatot. Most érezte életében először, hogy ez a nő sokkal többet jelent neki, mint eddig bárki más. Hogy szeretné megismerni jobban. A lelkét, az életét, a céljait...

Nem lehet. Őt várja a sport, az új csapat. Talán mindkettőjüknek jobb lesz így. De tudta, ez csak önámítás. Hiányozni fog neki.



  Pár óra múlva már a moszkvai repülőtéren landolt, ahol várta Jurij, a menedzser. Autóval jött érte, hogy elvigye a csapathoz. A fogadtatás meglepte Jeremyt. Mindenki nagyon örült neki. Az edző javaslatára egy délutáni edzést is beiktattak. Mindent beleadott, hogy megmutassa, mit tud. Jó néhány trükkel ámulatba ejtette a többieket és dicsérték taktikai képességét, kitartását, gyorsaságát. Ekkor megszólalt az edzői síp. Mindenki a palánkhoz sorakozott. A sor végére Jeremy is beállt. Levették védősisakjukat és figyeltek.

- Fiúk! - szólalt meg kemény hangján az edző. Megérkezett az új masszőrünk. Az egyik legjobb gyúrót sikerült magunkhoz csábítanunk. Orosz, bár az utóbbi négy évben Németországban dolgozott. Kérek mindenkit, hogy ne ítéljetek az első ránézésre! Bemutatom nektek Yana Ivanovna Grigorenkot.

A sor végén hangos koppanással gurult el egy elejtett sisak.






2016. április 22., péntek

Változnak az idők


Változnak az idők

Gerincén folyt végig az izzadság. Úgy érezte, mára ennyi elég a futásból. Nyaka köré kanyarította a törölközőt és lassú léptekkel elindult hazafelé. Valahogy nem volt még kedve az otthonhoz. Leült hát a játszótér egy kopott padjára. Csendben szemlélte a kora délelőtti fátyolfelhős csendet. A gyerekek még nem vették birtokba a helyet, csak egy anyuka és kisfia ücsörögtek nem messze tőle. A kisfiú – tán 9 éves lehetett – egy okostelefonon játszott és fennhangon újságolta szülőanyjának, hogy éppen egy csákányt kraftolt magának. Édesanyja egy laza és semmit mondó „ahával” nyugtázta, miközben ujjai szélsebesen jártak, hisz azonnal válaszolnia kellett a közösségi oldalon megjelenő posztolásra. Ahogy figyelte őket, egy emlék jutott eszébe. Annyi idős lehetett, mint ez a lurkó. Édesapjával és bátyjával fűzfa ágat metszettek és íjakat készítettek belőle. Apa segített, hogy kellően meghajlítsák, hogy minél messzebb repülhessen a nyílvessző. Aztán a tesójával versenyeztek, kinek száll messzebbre a falu határában elterülő mezőn. És ahol földet ért, a magas fűből egy nyúl ugrott fel. Elmondhatatlan boldogság és izgalom volt, ahogy elkezdték kergetni a tapsifülest. És milyen jót kacagtak mindannyian. Visszatért a jelenbe. Ott ülnek egymás mellett és annyira, de annyira távol vannak egymástól. Ők ritkán ültek így apa és anya mellett, de mindig érezhették, ha bármit kérnek, figyelnek rájuk és mindig ott vannak a lelkükkel is.
Változnak az idők....

Mennie kell. A gyerekek nem várhatnak tovább. Ma még meg kell tartania egy foglalkozást. Sietősre vette lépteit. Otthon lezuhanyozott és magára öltötte kedvenc farmerját és pólóját. Sosem foglalkozott a divattal. Megvolt a saját egyszerű stílusa. Szerette a kényelmes, de formáját finoman kihangsúlyozó ruhadarabokat. Bár az utóbbi időben kerekedni kezdett és ez zavarta. Pontosabban a pokolba kívánta a változó kort. Állt a tükör előtt, de úgy döntött elhalasztja önmaga szapulását, hisz az osztályban vidáman és tettre készen akart megjelenni, ami nem is esett nehezére. Végre azzal foglalkozott, ami oly közel állt a szívéhez. A tanítással és a természettel. Mosolyra derült arca.
Változnak az idők...

A metrón sokan voltak. Beállt az ülések mellé, hogy hátizsákjával és kosarával ne legyen útban. Figyelte a kismamát, aki láthatóan már szép pocakot növesztett, de hiába állt az ülésen gubbasztó és a telefonjaikkal a világhálón szörföző ifjak elé. Mintha kizárták volna a külvilágot. Vagy inkább bezárták önmagukat?! Régebben ilyen helyzetben megkérte a „sehallselát” ifjoncokat, hogy legyenek szívesek és vegyék már észre a körülöttük levőket. De miután többször megkapta azoktól, akiknek segíteni szeretett volna, hogy „Á nem fontos, hagyja csak!”, azóta rábízza mindenkire, hogy oldja meg maga, ha gondja van. Ő a mai napig felugrik és átadja a helyét. Neki megtanították a szülei, hogy legyen figyelmes másokkal.
Változnak az idők...

Az óra nagyon jól sikeredett. A gyerekek lelkesek és érdeklődőek voltak. Persze, hisz végre kizökkenhettek a napi ritmusból. Nem kellett folyamatosan a padban ülniük és nem a technika – amúgy hasznos – vívmányaival próbálták az alig egy-két gyereket érdeklő ismereteket a fejükbe verni. Végre valakit az is érdekelte, hogy ők mit tudnak a világról. Végre játszhattak és mindenki okos lehetett. Ahogy kilépett az iskola kapuján elmerengett a tanító nénin, aki nem sokkal lehetett idősebb nála, mégis úgy öltözött, mint egy huszonéves. Miniszoknya, alaposan kivágott dekoltázs, jó nagy adag vakolat az arcán. Nehéz elfogadni az idő előrehaladtát, és eszébe jutott, ahogy a tükör előtt stírölte magát. „Még nekem is” - mosolyodott el újra.
Hát igen. Változnak az idők...

Merengéséből korgó gyomra ébresztette fel. Mivel nem volt ideje főzni, úgy döntött beugrik a közeli önkiszolgáló étterembe. Menüt kért és leült a sarok asztalhoz, háttal az ablaknak. Ha lehetősége volt rá, így foglalt helyet, mert szerette látni a többi embert. Érdekelte, mit csinálnak, hogyan reagálnak dolgokra. (Persze a pszichológusok megmagyarázták, hogy csak azért választ ilyen helyet, mert kontroll alatt akar tartani mindent és mindenkit és fél hátat fordítani az embereknek.) A helyiség másik végében egy idős néni falatozott egyedül. Már az ebédje végén tartott. Alacsony, sovány, görnyedt teste, ráncos arca árulkodott a koráról. Néha magában beszélt és feltűnés nélkül igyekezett a szalvétába köpni a keményebb falatokat. Ahogy nézte, elszorult a torka. Valahogy úgy érezte, ő is ilyen lesz ennyi idősen. Vajon ő is egyedül fogja fogyasztani az ebédjét, és társ híján magában fog beszélni? Szemét elhomályosították a könnyek. Elérzékenyült és elöntötte a szeretet a nénike iránt, aki nehézkesen felállt és elindult, hogy a helyére vigye a tálcáját. Nem gondolkodott, csak felpattant és elébe sietett. Kezéből kivette és a gyűjtőbe tette.
-Olyan nehezek ezek a tálcák – panaszkodott csendesen a néni – Meg régen voltam már húsz éves – tette hozzá elfogadó mosollyal a szemében.
-De maga nagyon helyes. Kis vékonyka. Köszönöm!
Nem tudta megállni, hogy meg ne simogassa a csontos vállakat. A néni szemébe nézett és kedvesen csak ennyit mondott:
-Változnak az idők...



2016. február 16., kedd

A játéknak vége


Felnőtt szoba

A JÁTÉKNAK VÉGE

Lefutott a vaslépcsőn és beugrott az oszlop mögé. Döngő lépteinek hangját visszaverték a régi betonfalak. Hallgatózott. Zihálását igyekezett elcsitítani, hogy minden neszt meghalljon. Feje fölött felfigyelt a a surranó cipő távolodó hangjára. Tudta, hogy idővel ez is bekövetkezik és neki nem lesz más lehetősége, mint játszani... akár az életével is. A legutolsó pillanatig engednie kell, hogy úgy folyjanak az események, ahogy azokat üldözője kitervelte és minden szívfájdalom nélkül véghez is vigye.

Az elhagyott gyárépület a város szélén állt. Betört ablakain keresztül csak a telihold fénye adott némi útbaigazítást üldözőnek és üldözöttnek. Ezen kívül, csak a munkájuk során kifinomult érzékszerveikre hagyatkozhattak.
A nő abban bízott, hogy orra érzékenyebb, mint a férfié. Jól gondolta. Megállt, becsukta szemeit és mélyet szippantott. A gépzsír, a több éves doh és por szag mellett valami mást is érzett. Valamit, ami elégedettséggel töltötte el. A félelem nyirkos, savanyú, ragadós bűzét. Erre várt, mióta megismerte a férfit. Ez adott erőt, energiát az együtt töltött percekhez, órákhoz, napokhoz. Nyolc hete dolgoztak közösen ezen a munkán. Már az első pillanatban, mikor a férfi flörtölni kezdett vele tudta, ő lesz a következő. A munkahelyi kacérkodásokat beszélgetős vacsorák követték. Örült, hogy egy értelmes, sokoldalú ember választotta őt. De a kínt, ami az első viharos, érzelemmentes szex okozott, ez sem csillapíthatta. Kifelé semmit sem mutatott. Ügyesen játszotta a szerepét, mert céljáért bármit megtett. Az első két férfival a munkáján kívül végzett, de most annyira kézenfekvő volt ez a helyzet, hogy ki kellett használnia. Senki sem jött rá, még a rendőrség is téves nyomon járt. Az újságban ragaszkodtak a férfi támadóhoz, mert ilyen brutális, vérengző kivégzéseket csak is hímnemű egyed hajthat végre. Ebből is látszik, hogy a nőket mennyire nem veszik emberszámba. A nő csak egy gyönge, törékeny test, amivel a férfiak kényükre kedvükre játszadozhatnak. Ahogy az apja is tette az anyjával és vele is. De ő megmutatja, hogy jobb ha félnek.
Visszatért a jelenbe, mielőtt még keserű dühe eluralkodna rajta. Most ez a feladata. Jól hallhatóan elindult a folyosón az ellenkező irányba, bár pontosan tudta, hol áll a férfi. Majd megfordult és mint a macska, puhán, zajtalanul osont a vaslépcső felé. Nagyon közel érezte a mindent eláruló szagot.

A férfi félt. Pedig munkája során sok mindent megtapasztalt már, de ilyen fanatikus eszelősséget egy nőnél, még nem. Mikor nyolc hete elvállalta ezt a munkát, személyesen még nem ismerte a nőt. Meglepte kifinomult ízlése, intelligenciája, kapcsolatteremtő képessége. Kifejezetten vonzónak találta. Az első adandó alkalommal mindent elkövetett, hogy felhívja magára a nő figyelmét. Először csak munka közben tett félreérthetetlen gesztusokat a nőnek, aki gyorsan ráharapott a mézesmadzagra. Tisztában volt vele, hogy jó kiállású, sportos, okos pasi. Mindegyik ujjára kaphatott volna egy-egy nőt, de neki ő kellett. Esténként elvitte vacsorázni és néhány napja megláthatta gyönyörű, izmos testét is. Bár az elején még szorongott, hogy hogy fog működni, de a nő teste és érintése eloszlatta minden aggodalmát. Ezt a szerepet is jól játszotta.

Fülelt. Agya zakatolt. Sose becsülte le az ellenség képességeit, ezért feltűnt neki, hogy túl hangosak a nő távolodó léptei. Ennyire nem lehet óvatlan.
Mire ide jutott a gondolatmenetben, halántékán megérezte a fegyver hideg érintését. Szembefordult a pisztolycsővel és egy lépést hátrált. Sötétben nem látta a nő arcát, de biztos volt benne, hogy semmiféle érzelem nem látszik rajta.
Sikerült az utolsó előtti pillanatig végigjátszania a szerepét. Innentől már csak egy fontos dolga maradt, hogy az utolsó mozzanat ne kerüljön az életébe.
Testsúlyát észrevétlenül a bal lábára helyezte és emberi szem számára felfoghatatlan gyorsasággal fordult oldalra és lendítette fel jobb lábát.
A nő érzékelte a veszélyt és lőtt. A kezéből kirepülő fegyver hangos dörrenéssel sült el és az éles lövedék a rendező füle mellett süvített el, majd belefúródott a falba.

-Állj! - kiabálta a magasból egy dühös hang.
-A francba! Nem ez van a forgatókönyvben! Villanyokat fel!
A lámpák megvilágították a döbbent, értetlen arcokat. Az operatőr még a kamerát is elfelejtette kikapcsolni. A rendőrség az akcióba senkit nem avatott be, csak így bízhattak a sikerben.

A férfi elkapta a nő, előbb még fegyvert tartó kezét. Hátra csavarta és a földre kényszerítette. A következő pillanatban bilincs csattant a finom csuklókon.
-Letartóztatom emberölési kísérletért! És elhiheti, a bíróságon felelni fog a másik két férfi meggyilkolásáért is. Erről kezeskedem.
Majd lehajolt a nő füléhez és belesúgta:
-A filmnek vége, kedvesem! Ezt a szerepet én játszottam jobban!

2015. december 1., kedd

A hóbagoly



A hóbagoly

 Zord idők jártak jégmező lakóira. Zord, mert az idei jég még keményebben gyötörte az állatokat. És zord, mert lelkük is kezdett megkeményedni, mint a jég. Ettől feszültek és vérengzőek lettek. Már nem csak az élelemért vadásztak, hanem dühből és dacból. Versengtek, hogy ki a legéletrevalóbb, kinek jut több zsákmány. Pedig nem ilyenek voltak. Régen szépen megfértek egymás mellett. Bár tudták, hogy egyszerre zsákmányolók és zsákmányok, mégis mindig törekedtek, hogy a leggyengébbet, legéletképtelenebbet vadásszák le. Sőt segítették egymást, mikor egy-egy jégszikla levált, magával sodorva lakót, vagy mikor emberek jöttek gyilkolni, hogy az elejtett állatok minden részéből pénzt csináljanak.

  Most azonban magányosak voltak. Nem is sejtették, hogy a közelben egy mindenre elszánt szempár figyeli tetteiket és ereje csak duzzad az állatok közötti összecsapásokból, a félelemből, fájdalomból, amit egymásnak okoznak. Ez a valaki a jégpáncél alatt lakott már évszázadok óta és csak a megfelelő pillanatra várt, hogy leigázzon minden élőlényt a jégmezőn. Amikor időtlen időkkel ezelőtt a sarki fény rabságba ejtette, mert fagyhalált hozott a legszebb és legjószívűbb jégtündérre, megfogadta, hogy egyszer kiszabadul és megbosszulja, amit vele tettek. A rabságban töltött évek teljesen megváltoztatták. Fiatal vonásait a bosszúvágy mély barázdákká faragta. Teste áttetszővé vált, mely folyamatosan örvénylett, kivehetetlen csatákat elevenítve meg. És a szeme... A szeme fekete mélysége elnyelt mindent, ami csak egy picit is erősebbé tehette őt. Várt! Türelmesen. Tudta, hogy eljött az ideje, hisz végre képes volt az élőlények szívére dermesztő hideget varázsolni és csak idő kérdése, hogy legyilkolják egymást. Egy valakire azonban nem tudott hatni...
  
  A hóbagoly egészen közel siklott a jégmező felett. Figyelt. Most nem zsákmányra lesett. Az állatokat kereste. Hirtelen éles és fájdalmas nyüszítés ütötte meg a fülét. Irányt váltott és sebesen a hang felé repült. A sarki róka kelepcébe került. A jegesmedve beszorította egy jégfalakkal körbezárt területre. Gyűlölettel teli bömbölése megremegtette a csendes tájat. Nem az éhség hajtotta, hanem az önzés és az irigység. Hatalmas mancsa felemelkedett és a róka feladta a küzdelmet. A bagoly nem tétlenkedett. Cikázni kezdett a medve pofája előtt. A róka felmérte szerencséjét és bár időt nyert, képtelen volt mozdulni. Még sosem tapasztalta, hogy egy bagoly szembeszálljon a jegesmedvével. És ahogy nézte, egyre inkább az volt az érzése, hogy a bagoly játszik támadójával.
A medve először dühbe gurult. Mancsával igyekezett elkapni az ide-oda cikázó madarat. Néha hozzáért a szárnyához, persze csak azért volt képes rá, mert a bagoly így akarta. Aztán enyhült a mérge, és elkezdte élvezni a játékot. Minden ügyességére szükség volt, hogy kitérjen a hóbagoly szárnyai elől, de érinthesse azokat. Kimelegedett, a lelkét pedig felolvasztotta a felhőtlen vidámság érzése. Hangosan nevetve bömbölt. Végül leült a hóra. A bagoly leszállt elé. Célját elérte, hisz az állat békésen pihegett vele szemben. A földön esetlenül odatotyogott a jegesmedvéhez. Mélyen a szemébe nézett és tekintete szeretettel árasztotta el a másikat. Közben a róka is a közelükbe somfordált és ahogy elég közel ért hozzájuk a bagoly szeretete őt is körbelengte. Egymáshoz bújtak és melegítették egymás testét és lelkét. Észrevétlenül egyre több állat jelent meg a katlanban. Valami ide vonzotta őket. Nem is gondolkodtak rajta, hogy mi, csak azt érezték, hogy végre elmúlik belőlük a feszültség, amitől olyan vadállatok lettek.

  A hóbagoly felreppent, és ahogy elsiklott a jégfal előtt, szárnyalása nyomán felderengett egy áttetsző ablak. Az állatok érdeklődve állták meg előtte és benéztek az ablakon. Mögötte felsejlett egy alak. Teste már nem kavargott, mert nem volt harc, mi éltesse. Szeme mélysége elhomályosult. Tekintete megtört. A bagoly egy hirtelen mozdulattal csőrével rákoppintott az ablakra, ami csilingelve hullott apró szilánkokra, kiszabadítva ezzel foglyát. A szabad rab felnézett a madárra és suttogva csak ennyit mondott:
-Vigyél magaddal!
A hófehér madár szélnél sebesebben repkedte körbe, felkavarva körötte a havat. Teste egyre kevésbé hasonlított madárra. A jégtündér meg tudott bocsájtani annak, aki a halálát okozta, ezért nem hatott rá a megfélemlítés. Finoman felkarolta a pille könnyű alakot. A jégmező felett pedig megjelent a sarki fény és a káprázatos jelenség magához emelte őket.

2015. szeptember 9., szerda

Gomboszi ízelítő



KEDVES OLVASÓIM!

Megjelent első mesekönyvem, melynek címe:

Gomboszi.

 Kisiskolás (7-11 éves) gyermekeknek írtam és kicsit újítottam. A kalandos, izgalmas, megható, csupaszív történet mellett a gyerekek színezős képeket is találnak, így részesei lehetnek egy teljesen egyedi, saját mesekönyv megalkotásában.

Hogy ne áruljak zsákbamacskát, íme a könyv borítója... :














és az első három rész ízelítőként ( a linkre kattintva olvashatjátok)


https://drive.google.com/folderview?id=0B288YwVR__rjRnJMMTBuRHZLd0k&usp=sharing

Ha felkeltettem érdeklődéseteket, a könyvet (mivel magánkiadás és boltokban nem kapható) a következő email címen rendelhetitek meg:


Köszönöm, hogy érdeklődtetek és jó olvasást kívánok! :)

2015. szeptember 1., kedd

Barátság


BARÁTSÁG

felnőtt szoba

Szeretett a csapattal lenni. Annyi örömöt, élményt kapott tőlük, mint senki mástól. És ők már megszokták, és ami a legfontosabb elfogadták és komolyan vették látomásait. Nem kell semmi extrára gondolni, egyszerűen csak a jövőbe látott. Persze nem évszázadokra, csak néhány percre, azokkal kapcsolatban, akik közel álltak hozzá és valami rosszra számíthattak a nagyon közeli jövőben. Fogalmazhatnánk úgy is, megérzései voltak, de ez nem tükrözi a valóságot. Ő tényleg látta a szemeivel lassított felvételként.
Mostanában nem volt túl jó passzban. Állandóan fáradtnak és álmosnak érezte magát. Lefogyott és feszülten élte napjait. A lelkét is helyre kellett volna tennie, de még ahhoz is fáradt volt, hogy önmagával foglalkozzon. Túl sok megrázó élményben volt része az utóbbi időkben.
De most itt van velük. Újra a hegyekbe készülnek, mint tegnap és tegnapelőtt is. Köztük nem érzi a letargiát. Boldog velük és mindent feled. Szerencsére a látomások sem zavarják napok óta. Tehát minden rendben van.

A kicsiny falu egyik házában kaptak szállást és már indulásra készen állnak.
- Várjatok! - töri meg suttogó hangja a vidám beszélgetést.
A többiek tudják, mi történik vele. Elmesélte nekik, amikor már bízott bennük eléggé. Elcsitulnak és türelmesen kivárják, hogy végigpásztázza szemeivel őket.
Ilyenkor kitárul a látómezeje. Perifériás látásában ott látja a mostot az emberekkel, de akire néz, mintha egészen közel úszna a látóterébe és a jövőben van, ott történik vele minden, igaz nagyon lassan.
Először nem akaródzott nekik sem elhinni, ezt a képességét, de miután többször előre megmondta, mi fog zajlani a következő percekben és általa sikerült elkerülni apró-cseprő és nagyobb balszerencséket is, így egy rövid idő után komolyan vették, amikor jelzett.

Tekintete egyik társáról a másikra kúszott. Mindenkin megállapodott a tekintete, de nem látott szerencsétlenséget egyikük jövőjében sem. Ez a barátaiban is tudatosult. Végül önmagába nézett. Szeme riadalmat sugárzott, de konokul hallgatott.
- Ugye veled lesz gond? - kérdezte legjobb barátnője elé lépve és a szemébe nézett. Ők annyira közel álltak egymáshoz, hogy sokszor szavak nélkül is tudták egymás gondolatait.
- Igen, de veletek akarok menni! Majd kitalálok valamit! - mondta nem túl megnyugtató hangon.
- Mi bízunk a képességedben. Sokszor bebizonyítottad már, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni, amit látsz. Most neked kell bíznod önmagadban. Kérlek!
Nem merte elmondani, amit látott, annyira félelmetes volt. De belül érezte, maradnia kell, ha élve akarja megúszni.
- Rendben! - horgasztotta le fejét megadóan és átölelte barátnőjét.
Sokáig követte őket tekintetével. Még akkor is, amikor már a főtéren jártak.

A fegyvert tartó kéz lehanyatlott. Nem volt köztük, pedig neki ő kell. Túl sokat láthat és látott. Az agy kattogott és nemhiába volt a legjobbak közül való.
- Na jó, mindjárt ide fogsz jönni! - suhant át a kaján vigyor az ábrázaton – és a puska csövét ráirányította valaki másra. Ujját ellentmondást nem tűrő határozottsággal a ravaszra helyezte. Eldöntötte, bármi lesz is, lőni fog.

Már fordult volna be a ház udvarára, mikor elfogta a szédülés. Szorongató riadalommal pördült meg tengelye körül és többiekre nézett. Most nem kellett mindegyikőjüket látnia. A jövőtekintet célirányosan a barátnőjére tapadt, aki felé megállíthatatlanul közeledett a golyó. Már mindent értett. Döntenie kellett.
- Ennek így kell lennie! - tudatosult benne.
Lélekszakadva rohant utánuk.

- Várjatok! - kiáltotta kifulladva. A csapat egy emberként fordult meg. Ő pedig szinte berobbant közéjük és nagyot taszajtott a lányon. Aztán szemét valahova a távolba szegezte és meglátta az arcot. Tekintetével látta a jövőt, ahogy lassan közeledik a lövedék.

A falu csendjét éles dörrenés rázta meg. És a golyó feltartóztathatatlanul száguldott a koponyája felé.