Tudom, már megszoktátok tőlem, hogy meséket írok, de néha jön valami más is belűről. Valami, amit le kell írnom, ami szép, ami csupa érzés. Még akkor is, ha csak négysoros.
Dobban a testem, dobban a vérem, dobban a hangom az őszi szeszélyben. Hallja a sejted, hallja a lelked, szikra parázson vágy tüze gerjed.
Dalolnak a szavak! :)
VálaszTörlésKöszönöm!
Törlés