Gomboszi harmadik rész

HARMADIK FEJEZET

amiben Gomboszi és Hamvaska örök barátságot köt és megjelenik a színen Boszigáncs. Vesztére!

Hamvaska és Gomboszi nyugodtan játszadozhatott, hisz nekik még nem kellett a boszi iskolába járniuk. Még kicsik voltak, és az első két évben játékkal, ismerkedéssel, tölthették napjaikat. Igazi barátok lettek. El sem lehetett választani őket egymástól.

Hamvaska azonnal szívébe zárta Gomboszit. Tetszett neki vidámsága, ragyogó szeme, mindig izgő-mozgó tettrekészsége. És persze az ötletei.

Most is éppen a patak partján ültek és hangyakompot üzemeltettek. Gomboszi levette olajzöld gombakalapját, egy erős, hosszú fűszállal a földbe szúrt rózsa tüskéhez kötötte és azon ügyködött, hogy átsegítse a hangyákat a vízen, ami útjukat állta.

-Hamvaska legyél szíves segítsd ki ezt a hat hangyát a partra! Én addig tartom a kötelet, mert vannak még néhányan a túloldalon.

-Szívesen! Gyertek, csak meg ne csípjetek! - óvatoskodott kerek arcú pajtása.

-Dehogy csípnek! Hiszen nem bántjuk őket és ezt pontosan tudják. - oktatgatta őt kedvesen.

Annyira elmerültek a mentőakcióban, hogy észre sem vették, mikor hátuk mögött megjelent egy magas, égnek álló lila hajú, szúrós tekintetű boszi és néhány társa. Csak a gúnyos kacagásra riadtak fel és hátra néztek.

-Na mi van? Csak nem megint valami jót cselekszel boszik szégyene! - mondta a nagy hangú, Gomboszira meresztve szemeit.

Hamvaska félve húzódott távolabb. Ismerte Boszigáncsot, a bogáncson világra jött harcias boszit. A kisebbek, de sok nagyobb boszi is félt tőle. Volt, aki messzire elkerülte, de volt, aki inkább beállt a csapatába, mert így nem kellett félnie a haragjától és sütkérezhetett a vezér árnyékában.

Gomboszival most húzott ujjat először, de nem tudhatta kivel áll szemben.

-Hozzám szóltál? - kérdezte nyugodtan Gomboszi és felállt a partról.

-Kihez máshoz? Mindenki tudja, milyen veszélyt jelentesz a boszikra! - harsogta érces hangon és lábával belökte a patakba az éppen kikászálódó hangyákat szállító kalapot.

Hamvaskának fogalma sem volt, miről beszél Boszigáncs, de azt látta, hogy Gomboszinak elsötétül a tekintete.

-Miért lökted őket a vízbe? - suttogta vészjóslóan a kérdést a melák felé.

-Talán nem tetszik? - hajolt le a boszilányhoz kihívó tekintettel.

-Nem! Egyáltalán nem tetszik! - de ekkor már az ő tekintete is villámokat szórt.

Aztán minden olyan gyorsan történt, hogy Boszigáncsnak ideje sem volt bármit tenni. Gomboszi felfújta arcát és valami fura port fújt a fiú arcába, aki ettől azonnal fuldokolni és émelyegni kezdett. Forgott vele az egész erdő, majd felakadt tekintettel elterült a talajon.

-Mit tettél vele? - kérdezte rémülten Hamvaska.

A többiek pedig szaladtak Nadragulyhoz hogy segítsen vezérükön.

A hír gyorsan terjedt és mire az orvos odaért, már mindenki ott tolongott. Még a Királynő is.

-Mi történt itt? - kérdezte kérdő tekintettel Gomboszitól.

-Elvarázsolta Boszigáncsot! Láttuk, mikor bűbájt fújt rá! - kiabáltak a többiek.

Platánusz csendre intette a gyerekeket és szigorúan Gomboszira nézett.

-Tényleg ezt tetted?

-Én, én csak meg akartam leckéztetni, mert bántotta a hangyákat. - sütötte le szemét a legifjabb boszi. - Nem tudtam, hogy ez lesz belőle. Nem akartam bajt okozni neki! - és szeméből potyogtak a könnycseppek, amikből a földre hullva apró gombák nőttek ki.

Platánusz jelentőségteljesen a Királynőre nézett és biccentett.

-Holnap kihirdetheted a döntésedet!