A játéknak vége

Felnőtt szoba

A JÁTÉKNAK VÉGE

Lefutott a vaslépcsőn és beugrott az oszlop mögé. Döngő lépteinek hangját visszaverték a régi betonfalak. Hallgatózott. Zihálását igyekezett elcsitítani, hogy minden neszt meghalljon. Feje fölött felfigyelt a a surranó cipő távolodó hangjára. Tudta, hogy idővel ez is bekövetkezik és neki nem lesz más lehetősége, mint játszani... akár az életével is. A legutolsó pillanatig engednie kell, hogy úgy folyjanak az események, ahogy azokat üldözője kitervelte és minden szívfájdalom nélkül véghez is vigye.

Az elhagyott gyárépület a város szélén állt. Betört ablakain keresztül csak a telihold fénye adott némi útbaigazítást üldözőnek és üldözöttnek. Ezen kívül, csak a munkájuk során kifinomult érzékszerveikre hagyatkozhattak.

A nő abban bízott, hogy orra érzékenyebb, mint a férfié. Jól gondolta. Megállt, becsukta szemeit és mélyet szippantott. A gépzsír, a több éves doh és por szag mellett valami mást is érzett. Valamit, ami elégedettséggel töltötte el. A félelem nyirkos, savanyú, ragadós bűzét. Erre várt, mióta megismerte a férfit. Ez adott erőt, energiát az együtt töltött percekhez, órákhoz, napokhoz. Nyolc hete dolgoztak közösen ezen a munkán. Már az első pillanatban, mikor a férfi flörtölni kezdett vele tudta, ő lesz a következő. A munkahelyi kacérkodásokat beszélgetős vacsorák követték. Örült, hogy egy értelmes, sokoldalú ember választotta őt. De a kínt, ami az első viharos, érzelemmentes szex okozott, ez sem csillapíthatta. Kifelé semmit sem mutatott. Ügyesen játszotta a szerepét, mert céljáért bármit megtett. Az első két férfival a munkáján kívül végzett, de most annyira kézenfekvő volt ez a helyzet, hogy ki kellett használnia. Senki sem jött rá, még a rendőrség is téves nyomon járt. Az újságban ragaszkodtak a férfi támadóhoz, mert ilyen brutális, vérengző kivégzéseket csak is hímnemű egyed hajthat végre. Ebből is látszik, hogy a nőket mennyire nem veszik emberszámba. A nő csak egy gyönge, törékeny test, amivel a férfiak kényükre kedvükre játszadozhatnak. Ahogy az apja is tette az anyjával és vele is. De ő megmutatja, hogy jobb ha félnek.

Visszatért a jelenbe, mielőtt még keserű dühe eluralkodna rajta. Most ez a feladata. Jól hallhatóan elindult a folyosón az ellenkező irányba, bár pontosan tudta, hol áll a férfi. Majd megfordult és mint a macska, puhán, zajtalanul osont a vaslépcső felé. Nagyon közel érezte a mindent eláruló szagot.

A férfi félt. Pedig munkája során sok mindent megtapasztalt már, de ilyen fanatikus eszelősséget egy nőnél, még nem. Mikor nyolc hete elvállalta ezt a munkát, személyesen még nem ismerte a nőt. Meglepte kifinomult ízlése, intelligenciája, kapcsolatteremtő képessége. Kifejezetten vonzónak találta. Az első adandó alkalommal mindent elkövetett, hogy felhívja magára a nő figyelmét. Először csak munka közben tett félreérthetetlen gesztusokat a nőnek, aki gyorsan ráharapott a mézesmadzagra. Tisztában volt vele, hogy jó kiállású, sportos, okos pasi. Mindegyik ujjára kaphatott volna egy-egy nőt, de neki ő kellett. Esténként elvitte vacsorázni és néhány napja megláthatta gyönyörű, izmos testét is. Bár az elején még szorongott, hogy hogy fog működni, de a nő teste és érintése eloszlatta minden aggodalmát. Ezt a szerepet is jól játszotta.

Fülelt. Agya zakatolt. Sose becsülte le az ellenség képességeit, ezért feltűnt neki, hogy túl hangosak a nő távolodó léptei. Ennyire nem lehet óvatlan.

Mire ide jutott a gondolatmenetben, halántékán megérezte a fegyver hideg érintését. Szembefordult a pisztolycsővel és egy lépést hátrált. Sötétben nem látta a nő arcát, de biztos volt benne, hogy semmiféle érzelem nem látszik rajta.

Sikerült az utolsó előtti pillanatig végigjátszania a szerepét. Innentől már csak egy fontos dolga maradt, hogy az utolsó mozzanat ne kerüljön az életébe.

Testsúlyát észrevétlenül a bal lábára helyezte és emberi szem számára felfoghatatlan gyorsasággal fordult oldalra és lendítette fel jobb lábát.

A nő érzékelte a veszélyt és lőtt. A kezéből kirepülő fegyver hangos dörrenéssel sült el és az éles lövedék a rendező füle mellett süvített el, majd belefúródott a falba.

-Állj! - kiabálta a magasból egy dühös hang.

-A francba! Nem ez van a forgatókönyvben! Villanyokat fel!

A lámpák megvilágították a döbbent, értetlen arcokat. Az operatőr még a kamerát is elfelejtette kikapcsolni. A rendőrség az akcióba senkit nem avatott be, csak így bízhattak a sikerben.

A férfi elkapta a nő, előbb még fegyvert tartó kezét. Hátra csavarta és a földre kényszerítette. A következő pillanatban bilincs csattant a finom csuklókon.

-Letartóztatom emberölési kísérletért! És elhiheti, a bíróságon felelni fog a másik két férfi meggyilkolásáért is. Erről kezeskedem.

Majd lehajolt a nő füléhez és belesúgta:

-A filmnek vége, kedvesem! Ezt a szerepet én játszottam jobban!