Barátság

BARÁTSÁG

felnőtt szoba

Szeretett a csapattal lenni. Annyi örömöt, élményt kapott tőlük, mint senki mástól. És ők már megszokták, és ami a legfontosabb elfogadták és komolyan vették látomásait. Nem kell semmi extrára gondolni, egyszerűen csak a jövőbe látott. Persze nem évszázadokra, csak néhány percre, azokkal kapcsolatban, akik közel álltak hozzá és valami rosszra számíthattak a nagyon közeli jövőben. Fogalmazhatnánk úgy is, megérzései voltak, de ez nem tükrözi a valóságot. Ő tényleg látta a szemeivel lassított felvételként.

Mostanában nem volt túl jó passzban. Állandóan fáradtnak és álmosnak érezte magát. Lefogyott és feszülten élte napjait. A lelkét is helyre kellett volna tennie, de még ahhoz is fáradt volt, hogy önmagával foglalkozzon. Túl sok megrázó élményben volt része az utóbbi időkben.

De most itt van velük. Újra a hegyekbe készülnek, mint tegnap és tegnapelőtt is. Köztük nem érzi a letargiát. Boldog velük és mindent feled. Szerencsére a látomások sem zavarják napok óta. Tehát minden rendben van.

A kicsiny falu egyik házában kaptak szállást és már indulásra készen állnak.

- Várjatok! - töri meg suttogó hangja a vidám beszélgetést.

A többiek tudják, mi történik vele. Elmesélte nekik, amikor már bízott bennük eléggé. Elcsitulnak és türelmesen kivárják, hogy végigpásztázza szemeivel őket.

Ilyenkor kitárul a látómezeje. Perifériás látásában ott látja a mostot az emberekkel, de akire néz, mintha egészen közel úszna a látóterébe és a jövőben van, ott történik vele minden, igaz nagyon lassan.

Először nem akaródzott nekik sem elhinni, ezt a képességét, de miután többször előre megmondta, mi fog zajlani a következő percekben és általa sikerült elkerülni apró-cseprő és nagyobb balszerencséket is, így egy rövid idő után komolyan vették, amikor jelzett.

Tekintete egyik társáról a másikra kúszott. Mindenkin megállapodott a tekintete, de nem látott szerencsétlenséget egyikük jövőjében sem. Ez a barátaiban is tudatosult. Végül önmagába nézett. Szeme riadalmat sugárzott, de konokul hallgatott.

- Ugye veled lesz gond? - kérdezte legjobb barátnője elé lépve és a szemébe nézett. Ők annyira közel álltak egymáshoz, hogy sokszor szavak nélkül is tudták egymás gondolatait.

- Igen, de veletek akarok menni! Majd kitalálok valamit! - mondta nem túl megnyugtató hangon.

- Mi bízunk a képességedben. Sokszor bebizonyítottad már, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni, amit látsz. Most neked kell bíznod önmagadban. Kérlek!

Nem merte elmondani, amit látott, annyira félelmetes volt. De belül érezte, maradnia kell, ha élve akarja megúszni.

- Rendben! - horgasztotta le fejét megadóan és átölelte barátnőjét.

Sokáig követte őket tekintetével. Még akkor is, amikor már a főtéren jártak.

A fegyvert tartó kéz lehanyatlott. Nem volt köztük, pedig neki ő kell. Túl sokat láthat és látott. Az agy kattogott és nemhiába volt a legjobbak közül való.

- Na jó, mindjárt ide fogsz jönni! - suhant át a kaján vigyor az ábrázaton – és a puska csövét ráirányította valaki másra. Ujját ellentmondást nem tűrő határozottsággal a ravaszra helyezte. Eldöntötte, bármi lesz is, lőni fog.

Már fordult volna be a ház udvarára, mikor elfogta a szédülés. Szorongató riadalommal pördült meg tengelye körül és többiekre nézett. Most nem kellett mindegyikőjüket látnia. A jövőtekintet célirányosan a barátnőjére tapadt, aki felé megállíthatatlanul közeledett a golyó. Már mindent értett. Döntenie kellett.

- Ennek így kell lennie! - tudatosult benne.

Lélekszakadva rohant utánuk.

- Várjatok! - kiáltotta kifulladva. A csapat egy emberként fordult meg. Ő pedig szinte berobbant közéjük és nagyot taszajtott a lányon. Aztán szemét valahova a távolba szegezte és meglátta az arcot. Tekintetével látta a jövőt, ahogy lassan közeledik a lövedék.

A falu csendjét éles dörrenés rázta meg. És a golyó feltartóztathatatlanul száguldott a koponyája felé.