Moha-völgyi mesék - A vízlopó varázsló

GYEREKSZOBA

MOHA-VÖLGYI MESÉK

A VÍZLOPÓ VARÁZSLÓ

A csöpp manógyerekek pitypang röptetést játszottak a mezőn. A szellő volt a játszótársuk.

-Elkészülni, vigyázz, kész, fújás! - és tüdejét teleszívva akkorát fújt, hogy a lurkók elengedett virágbóbitáit felkapta és sodorta a patak felé. Az nyert, akinek a legmesszebbre röppent a pihéje.

Nem is sejtették, hogy vígságuk közben az öreg manók nagy gonddal küzdenek.

Öten ültek a legöregebb bükk mohával fedett gyökérzeténél. Mohapó, Mohanyó és három elkeseredett vendégük. Móka, az általában vidám mókus, aki az állatokat képviselte. Gyutacs, a gyújtoványfű, aki a növények megbízásából jött, és Susi, a susulyka a gombák népének képviselője.

-Segítsetek az élőlényeknek, akik a völgyön túl élnek! - kérte őket Gyutacs.

-Elpusztulunk ebben a szárazságban! - szomorkodott Móka.

-Mi együtt biztosan kitalálunk valami okosat. - mondta Susi, aki bizakodva és kérdően nézett a két öreg mohamanóra.

-Kigondoltam valamit, de még nem tudom, hogyan vigyük véghez. - morfondírozott Mohapó.

-Egy csatornát kéne ásnunk a föld alatt, amiben eljuthatna a víz a csobbanóktól a Zengedelem hegy mögötti tisztásra. De ki tudná ezt megásni nekünk? - kérdezte elgondolkodva.

Nem is gondolták, hogy valahol messze Zorgonda bércein túl Agyafúrt, a varázsló, harmatcsepp gömbjén keresztül minden szavukat hallja. Ő is szenvedett a víztelenségtől, de ő önzően csak magának akarta a manók vizét. És most itt volt a lehetőség, hogy meg is szerezze azt.

Nem tudja a manó nép

vizüket hogy tereljék

Azt hiszitek én segítek

pedig csak lopom vizetek.

dúdolgatta magában és már kezdte is a varázslást. Először feje változott át. Majd hat lába nőtt. Az első páron hatalmas ásólábbal. Teste barna színt öltött, apró szőrökkel borítva.

Terve nagyon találékony volt. Átváltoztatta magát lótücsökké, aki majd behízelgi magát a manókhoz és felajánlja segítségét az ásásban, de közben maga felé tereli a vizüket.

-Hogy miért hívják ezt a rovart lótetűnek egyesek, pedig semmi köze a tetűhöz. No nem baj, a lényeg, hogy ezzel az álcával megkaparinthatom magamnak a vizet.

Este a manóőrök jelentették Mohanyónak.

-Egy lótücsök kér bebocsájtást és szállást az éjszakára, mert nagyon elfáradt.

-Engedjétek be és helyezzétek el a vendég fogadó fában! Adjatok neki bőségesen vizet is! - rendelkezett Mohanyó.

Másnap reggel Agyafúrt, a lótücsökké változott varázsló meglátogatta Mohapóékat, akik éppen Zizuval a pillangóval beszélgettek.

-Szeretném megköszönni hogy elszállásoltatok és innom adtatok! - mondta behízelkedően.

-Miben lehetnék segítségetekre? - kérdezte álnokul.

-Nem kérünk semmit, szívesen segítettünk. - válaszolta Mohanyó, de szeme felcsillant.

-Mégis tudnál segíteni nekünk! Nagy feladatunk van. Egy hosszú járatot kéne ásnunk a völgyön át a hegy gyomrán keresztül a túlsó tisztásra, hogy a vizünket meg tudjuk osztani az élőlényekkel. Nekünk nagyon sok időbe telne, de te az ásólábaiddal biztosan könnyedén megoldanád. Tudnál nekünk ebben segíteni?

-Szívesen! De nekem is több napba fog telni.

Mohapó szalajtotta a futárt, hogy vigye a hírt Mókinak, Gyutacsnak és Susinak. Várjanak türelemmel, mert nemsokára lesz vizük.

Mikor Agyafúrt távozott, Zizu gondterhelten fordult Mohanyóhoz.

-Mohanyó! Valami nagyon nincs rendben ezzel a lótücsökkel. Bizsereg a vörös szárnyam és izzik rajta a sárga pötty. Szerintem érdemes lenne odafigyelni rá.

-Ne aggódj! Minden rendben lesz! - nyugtatgatta őt Mohanyó.

Már délelőtt nekilátott a munkának Agyafúrt, de csak lassan dolgozott. Tartogatta erejét éjszakára, amikor is saját járatát ásta, amin keresztül elvezetheti majd a vizet az otthonába.

Zizut nem hagyta nyugodni szárnya jelzése. Elhatározta figyelni fogja a lótücsköt. Jól tette. Éjszaka furcsa mozgolódásra lett figyelmes és óvatosan a csobbanóhoz osont. Meglátta, ahogy Agyafúrt egy másik alagutat ás, de nem volt elég óvatos és lába megcsúszott a vizes mohán. Zizu elvesztette egyensúlyát és pont a lótücsök lábai elé pottyant. A varázsló azonnal kivetette rá a pókja által frissen szőtt hálót. A pillangó moccanni sem tudott és kiáltani sem volt ideje, mert a varázsló betapasztotta a száját csiganyállal, majd ásott egy mély gödröt egy eldugott helyen és ott tartotta fogva Zizut.

Reggel Mohanyó unokája odabújt a nagyi lábához és álmosan kérdezte.

-Nagyanyó, nem láttad Zizut? Tegnap nem jött nekem mesélni este és nagyon rosszat álmodtam emiatt. Segíts megkeresni! Hiába kiabálom a nevét, nem válaszol.

Mohanyónak azon nyomban eszébe jutott a tegnapi beszélgetésük. Csak nem esett valami baja?

-Gyere megkeressük! Hívd a többi gyerkőcöt is, de úgy, hogy a lótücsök meg ne lásson titeket.

Azzal elindultak, hogy szeretett pillangójukat megkeressék. Átkutattak minden bokrot, moha kupacot, farönköt, de sehol nem lelték. Már majdnem feladták, mikor valahonnan furcsa neszre lettek figyelmesek. Mintha valaki sóhajtozott volna. A hang irányába futottak és egy gödörben megtalálták az elfogott pillangót. Gyorsan kioldozták a hálóból és lekapirgálták szájáról a ragacsot.

-Siessetek! - kezdte Zizu – Nagy bajban vagyunk! El akarja lopni a vizünket! - és mindent elmesélt, amit este látott.

Mohanyó nem vesztegette az időt. Szaladt Mohapóhoz, aki a méhek segítségét kérte. A méhek mézzel bekenték a titkos alagutat és várták az estét.

Agyafúrt mit sem sejtve lépet be éjszaka a járatba, de azonnal bele is ragadt. A méz rabul ejtette.

-Szóval így segítesz nekünk! - mondta vészjóslóan Mohapó előlépve a csobbanó mögül. Erős fűszálakból font kötelet akasztott a lótücsök nyakába és átvezették az igazi járatba.

-Az a büntetésed, hogy reggelre megásod ezt a csatornát, hogy elvezethessük a vizet a többieknek! - szólt határozottan, ellentmondást nem tűrő hangon Mohapó.

Agyafúrt egész éjszaka dolgozott és reggelre a Moha-völgyön túl élő állatok, növények és gombák boldogan oltották szomjukat a friss vízzel.

-Köszönjük a jóságotokat és segítségeteket! - hálálkodtak a mohamanóknak.

-De mi legyen a lótücsökkel? - kérdezték a mohamanó gyerekek.

-Zizu tiéd a döntés, mert te voltál az egyetlen, aki megérezte a gonoszságot és aki nélkül, most nem lehetnének boldogok a többiek, nekünk pedig nem lenne vizünk!

Zizu csak nézte Agyafúrtat, majd mosolyogva így válaszolt:

Legyen neki keze-lába,

járjon varázsiskolába!

Szeretetet tanuljon,

S engedjük őt szabadon!