Szeretettel
köszöntelek, hogy elrepítselek a Mesepalotába!
Hogy
nem tudod milyen és hol van? Lássuk csak...
Valahol messze-messze a kacifántos hegyeken túl, elhagyva Gurgula mohos tölgyeit magasodik a Csupaszív orom. Ennek tetején áll évezredek óta a Mesepalota. Nem volt hivalkodó. Nem is volt rá szüksége, mert aki arra járt, annak szívét elöntötte egy finom , lágy sugallat, egy elmondhatatlan érzés, mely vonzotta, hogy belépjen. Apró bokrok, kicsiny várárok vette körül, amin mindenki könnyen beléphetett.
Sokan
látogatták már meg. Tündérek, boszik, óriások, az erdő-mező
állatai, sőt növényei és gombái is. Ide jártak ihletért,
nyugalomért, nevetésért, sírásért. Jöttek, ha boldogok voltak,
ha bánatosak, ha sűrű gond nyomta lelküket, vagy csak egyszerűen
azért, mert jól érezték itt magukat.
A
palotának rengeteg terme volt és mindegyik ajtaja nyitva állt az
érkező előtt. Voltak eldugott szobácskák azoknak, aki
egyedüllétre vágytak, de hatalmas termek is, ahol közösen
hallgathatták a meséket. És persze mindenféle színű szoba volt.
A látogatók válogathattak, épp milyen hangulatuk van és melyik
szín illik hozzá a legjobban. Annak megfelelő mesét kaptak
ajándékba a színszobáktól. Egy biztos. Aki távozott, annak
lelkében felszabadult öröm, boldogság és nyugalom költözött.
Egy
alkalommal furcsa vendég érkezett a palotába. Érezte, hogy most
valami egész más vár rá, valami különös mesét fog mondani
annak a valakinek, akit még sosem látott. A palotát egy ember
látogatta meg. Nem is értette a Mesepalota, hogyan kerülhetett
ide, de mivel mindenkit szeretett és elfogadott úgy, ahogy van, hát
nem töprengett sokáig és kitárta kapuit.
A
lány pici korától rajongott a mesékért, így talált rá álmában
a Mesepalotára. És ettől a naptól fogva minden éjjel
meglátogatta és egy nap, miközben kisfiának mesélt, rájött a
Mesepalota titkára. Hiszen Ő maga találta ki a meséket. A
Mesepalota abban segítette, hogy kicsordulhasson lelkének minden
zugából az érzelem, legyen bármi is az, és formát ölthessen.
Mivel
felnőtt volt, teremtett egy külön szobát a palotában, ahol azok
az érzelmek alkotta mesék születtek, amiket nem gyermekeknek
szánt. Nappal pedig továbbadta a meséket barátainak,
gyermekeinek, ellenségeinek és mindenkinek, hogy boldogságot
lopjon szívükbe.
Ide kerültél Kedves Olvasó!
Kívánom,
hogy váljál többé meséim által, amik most születnek bennem.
Gyere bátran, csak egy szabályt ne feledj! A felnőtt szobába,
kérlek ne vezesd be gyermekedet. Neki megmarad minden más, ami az Ő
lelkének való. Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése