GYEREKSZOBA
HA
HARC, HÁT LEGYEN HARC
Ádi
legoi között ücsörgött és fantáziájában, már a maga által
megtervezett és megépített alagútfúróban ült.
-Vigyázz!
Indul a fúró! Vízhűtést neki! - kiabálta a kis lego emberkének.
-Tekerd
maximumra a forgási sebességet!
-Ádi,
fürdés! -szólt be anya a szobába, de Ádi annyira elmerült a
játékban, hogy meg sem hallotta.
-Omlik
nagyon a kőzet. Ugorj ki a fúróból! Rád zuhan!
A
lego embert kidobta a gépből és egy nagy építőkockákból álló
tömböt ejtett a fúróra.
Anya
már mögötte állt.
-Ádi,
légyszíves vetkőzz le, mert mész fürdeni.
-Jó,
megyek már. - húzta el száját és csiga lassúsággal kezdte el
levenni ruháit.
-Kérlek
a kisszékre hajtsd össze, amit leveszel!
-Persze!-válaszolta,
de fejében már újra tervezett, és peregtek előtte a képek. Így
aztán a póló az ágy mögött, a nadrág a szekrény előtt, a
zoknik pedig a játékos dobozban kötöttek ki.
Végre
Ádi a fürdés, vacsora és pakolás után ágyba került. Anya
meséjét, már félálomban hallgatta, végül elmerült a jóleső
csendben.
Csak
erre vártak a szanaszét szórt ruhák.
-Azért
az még sem járja, hogy így bánik velünk!-dohogott a nadrág.
-Leckéztessük
meg!-harciaskodott a póló
-Sorakozó!-adta
ki a parancsot a nadrág, és szépen egymásra álltak, mintha Ádi
is bennük lenne. Alul a zoknik, rajtuk a nadrág és végül a póló.
-Támadás!-és
teljes lendülettel rávetették magukat Ádira. A zoknik lefogták a
lábait, a póló a karjait, a nadrág pedig leszedte róla a
pizsamáját. Ádi kiabált, hadakozott ellenük. Próbálta
végtagjait kiszabadítani.
-Hagyjatok
békén, menjetek innen!-kiabálta.
Végre
szabaddá váltak kezei, lábai. Kikászálódott az ágyból, hogy
megkeresse a pizsamáját, de egyetlen ruhadarabot sem talált.
-Anyaaaa!
Nem tudok felöltözni!
-Miért?-kérdezte
anya.
-Nem
találom a ruháimat.
-Akkor
sajnos csupaszon kell menned az iskolába.
-De
akkor fázni fogok és mindenki kinevet.- keseredett el Ádi és
szívszaggatóan zokogni kezdett, miközben teste reszketett a
hidegtől.
-Ádi,
Ádi! Kelj fel! Mi a baj?-hallotta messziről anya hangját.
Nagy
nehezen kinyitotta a szemét. Végig nézett magán. A pizsamája
rajta volt, de a takarót lerúgva találta a földön. Fázott és
arcán még érezte a rászáradt könnycseppeket.
-Rosszat
álmodtál?-ölelte magához édesanyja.
-Igen!
De most fel kell kelnem, mert este valamit elfelejtettem. Felpattant
az ágyból és megkereste az este széthagyott ruháit. Szépen
összehajtogatta őket és kisszékére tette. Így már nyugodtan
bújt vissza az ágyba.
A
ruhák meghökkenve, de megkönnyebbülve néztek egymásra:
-Vajon
mi történt ezzel a gyerekkel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése