Tündérsárkány

Gyerekszoba

TÜNDÉRSÁRKÁNY

Sári az ablak előtt ücsörgött. A benti melegből kukucskált kifelé a hideg téli estébe. Ma sem tudott kimenni, mert anyának rengeteg dolga volt, egyedül meg nem engedte ki.

-Még csak 7 éves vagy! És szeleburdi! Ki vigyázna rád? - szokta mondani.

Talán majd holnap. Úgyis vasárnap lesz. A leckét is megcsinálta már.

-Anyúúúúú! Ugye holnap kimegyünk játszani! - kérlelte és hozzábújt a gép előtt dolgozó édesanyjához.

-Nem tudom, kicsim. Hétfőre le kell adnom egy határidős munkát. Meglátjuk! - és puszit cuppantott lánya homlokára.

Sári szomorúan eloldalgott. Ismerte ezt. Biztosan nem mennek sehova holnap sem.

Reggel aztán csodára ébredt. Kinézett az ablakon és ragyogó zúzmaravilág fogadta.

-Nézd anyu! Mennyi ékszert csinált a tél! Menjünk ki!

-Sajnálom, nem lehet!

-Persze sosem lehet! - kelt ki magából Sári.

-Soha nincs rám időd! Mindig csak az a hülye munka! Utálom!

Anya felnézett és karját nyújtotta kislánya felé.

-Nem érdekelsz! Hagyjál békén! - és duzzogva az ablakhoz csörtetett. Durcásan maga elé nézett és valami nagyon haragosat akart mondani anyának, mikor meghallotta a hangot. Olyan lágyan csilingelt, mintha apró üvegszilánkok ütődnének egymáshoz.

-Ej, de mérges vagy!

-Mi???? Hol vagy? És egyáltalán kicsoda vagy? - nézett fel bánatából Sári.

-Nézz ki az ablakon! Itt ülök a faágon.

Sári körbe nézett. De hiába kutatott a szemével, a zúzmarákon kívül semmi újat nem látott. Vagyis... Valami mintha megmozdult volna a gallyon. Meresztgette a szemét és határozottan úgy érzékelte, hogy az egyik zúzmara mozog.

-Igen! Én vagyok az! A Tündérsárkány.

Ahogy a kislány jobban szemügyre vette az apró teremtményt, már látta a csillogó testet, a hozzá képest hatalmas szárnyakat, a fejet és a behajlított karmos lábakat.

-Milyen jó neked! Te kint lehetsz, én meg idebent rostokolhatok.

-Gyere ki!

-Nem lehet, anyukám nem enged ki egyedül. - panaszolta Sári, aztán valamit kitalálhatott, mert óvatosan, hogy édesanyja észre ne vegye, kiosont az előszobába. Gyorsan felöltözött és kisurrant a házból.

-Merre vagy? - suttogta, nehogy felfedezze anya az eltűnését.

A Tündérsárkány az orrára libbent.

-Ez csikiz, meg kancsalítok, így nem látlak rendesen! - kuncogott és ujjára röptette a teremtményt.

-Szeretnél röpülni? Elviszlek Tündérföldre.

Sári biccentett és már csak arra lett figyelmes, hogy lábai nem érintik a földet, majd egyre magasabbról látja a házakat.

-Ez csúúúúcs! Még magasabbra!

Átrepültek a városon, át a dombokon, a patak felett, de tán még az országon is, mert egy szempillantás múlva lábaik Tündérföldet érintették.

-Te itt élsz? Ez gyönyörű!

A hegyek ölelte tavacska körül zúzmara házak álltak. Az összes tündér ruhája csillogóan, áttetszően ragyogott. Amikor beszéltek vagy kacagtak a hegyek visszhangként verték vissza csilingelő hangjukat. Ettől olyan volt, mintha hangverseny közepébe pottyant volna Sári.

-Mi csak a fagytündérek vagyunk. Mi felelünk a tél szépségeiért. A hóért, a jégért, a zúzmaráért.

Így beszélgettek, mikor a hegyoldalban díszelgő épületből hangos jajgatás ütötte meg fülüket.

-Jaj, jaj! Segítsetek!

Tündérsárkány és Sári nem tétlenkedett. Felrepültek az ablakba.

-Mi történt? -kérdezte a zúzmarasárkány.

-Nem tudom bekapcsolni a hókészítőt. - válaszolta egy nagyon duci tündér.

-Ha ez így megy tovább az embereknél minden csupa jég lesz hó helyett. Most esik náluk az eső, de Fagykirálynő már jó hideget csinált, hogy hópelyhek hulljanak az égből. Csakhogy valami beakadt a gépünkben a fogaskerekek közé és nem tudom tovább forgatni. Így az esőcseppek fagynak meg. Jaj, jaj!

-Ne nyavalyogj már ennyire! Zeng tőled a fejem. - korholta a sárkány. Inkább találjunk ki valamit. Szerinted, mit csináljunk Sári?

De Sári már nem volt mellette. A gépet járta körbe. Alaposan szemügyre vette, hogy megtalálja, mi is okozza a bajt. Végül bebújt alá és pár másodperc múlva felkiáltott.

-Megvan! Beszorult egy darab...egy darab...

-Micsoda? - kérdezték egyszerre a tündérek.

-Egy darab cukorka.

Tündérsárkány szigorúan nézett társára.

-Szóval megint édességet ettél! Mit ettél, faltál munka közben. Hányszor kértük, hogy itt ne, mert elég egy apró morzsa, hogy baj legyen.

A kövér tündér lesütötte szemét.

-Mindjárt kipiszkálom. - mondta Sári.

-Ne!!! - sikítottak a zúzmaratündérek egyszerre. De már késő volt. A fogaskerekek hirtelen megindultak és Sári nyakába zúdították a tölcsérben felgyűlt összes vizet.

-ÁÁÁÁÁ! - kiáltott Sári –Ez nagyon hideg!

Fogvacogva mászott ki a gép alól.

-Haza szeretnék menni! - pityeregte el magát.

Tündérsárkány a tenyerébe libbent és amilyen gyorsan csak a képzelete engedte, hazarepült a kislánnyal. Távozóban még hallották a pocakos tündér hálálkodó szavait.

-Köszönöm, hogy segítettél. Szép havas reggelt neked Emberföldön!

Sári a ház falánál guggolt és vacogott az esőben. Bentről anya izgatott hangját hallotta.

-Sári! Sárikám hol vagy?

Anya nem találta a lakásban a kislányát. Az előszobában aztán meglátta, hogy Sári kabátja eltűnt a fogasról és a csizmája sincs a helyén. Sebtiben kabátot kapott és kiszaladt.

-Sári!!!

-Itt vagyok anyu! - próbált kiabálni a dermesztő hidegben. Szerencsére anyukája meghallotta.

-Kincsem! Mit csinálsz itt kint? - ölelte magához didergő gyermekét.

-Csak kint akartam játszani. - hüppögött Sári és anyát szorosan magához húzta.

-Ne haragudj Kicsim! Sajnálom! És megígérem, holnap kijövünk együtt játszani! - csillant meg szemében egy könnycsepp .

Közben az esőt szállingózó hópihék váltották fel és a kislány orrára libbentek.

-Látod anyu! Már hó esik. Tudod miért?

-Nem.

-Mert újra forognak a fogaskerekek a fagytündérek hópihe készítő masinájában.

-Jól van kicsim! De most uzsgyi be, veszel egy forró fürdőt, nehogy megbetegedj! - és kézen fogva hazamentek.

Másnap pedig akkora hóembert építettek az éjszaka lezúdult hóból, hogy minden szomszéd csodájára járt. Persze a hóember vállán pihenő Tündérsárkányt egyedül csak Sári látta.

Hálás köszönetem Ulicska Juditnak ezért a csodálatos képért!